7.rész. Best Friend or Love ?!

Sziasztoook! Bocsi hogy eddig nem volt új rész. Csak történt egy s, más dolog amiről alig tud valaki. És nem, nem nagyon volt időm. Sem kedvem ehhez az egészhez. Mert úgy voltam vele hogy nincs értelme az életemnek. De felálltam a padlóról és most..Itt vagyok. Ugyan az a vidám lány, aki az előtt voltam.  Na de hagyjuk is. Megjött egy új rész amiben már tényleg szerepelni fog Louis. És egy személy meghoz egy nagy döntést. Amitől kissé megváltozik az élete.Ugye Lola szemszögével fejeztem be. Ezért azt folytatom. Jó olvasást.

Kb. öt percet vártam mikor végre megérkezett.
 - Szia Lolaa! -ölelt magához.-
-Szia Lou! -nyomtam egy puszit az arcára.-
-Rég óta vársz?
-Nem hát egy öt perce. -mosolyodtam el.-
-Huhh..Akkor jó! -viszonozta száj ferdítésemet.- Pincér! -szólt oda az 'Edward' név táblás fiúhoz.-
-Igen. Jó napot. Mit hozhatok? jött oda kedves és egyben unott mosollyal arcán.-
-Ömm..Én egy cappucinot kérnék. -mondtam majd Louisra pillantottam.-
-Ugyan azt mint a hölgy.  -mutatott rám. Mire elkuncogtam magam.-
Kihozta a rendelésünket. Megittuk, majd utána még beszéltünk pár percet és elindultunk.
-És mióta vagy Los Angeles-ben?  -törte meg a majdnem  3perce tartó csöndet.-
-Körülbelül egy hete.
-Akkor még nem láttál mindent igaz? -vette elő kaján vigyorát.-
-Hát..Nem. Majd valamikor elmegyünk barátnőimmel. -néztem bele szemeibe. Majd azt vettem észre hogy ajkai az enyémre tapadtak. Nem tudtam ellökni magamtól, erősen fogta át a derekam. Mikor végzett:
-Louis Te normális vagy?  
-Bocsi. Csak..csak olyan gyönyörű voltál. És ... és a szemeid is. Olyan Ahww... Egy jégkocka is elolvadna a mosolyodtól. És, nem lehetne köztünk valami? -hadarta el.-
-Nem Louis! Nem! 1. Ha összejönnénk és valamin össze kapnánk vége lenne a barátságunknak és én ezt nem akarom. 2. Van barátom! -hadartam Én is majd könnyes szemmel elrohantam egyenesen haza, a többiek a nappaliban ültek.-

*Diana szemszöge*

Reggelinél megbeszéltük hogy megnézünk egy filmet délelőtt. Úgy az egész csapat. Mindenki ott volt csak Lola nem mondjuk Ő nem is tudott róla. De egyszer csak nyílt az ajtó. Lola rohant be rajta egyenes fel az emeletre patakokban hulló könnyel. Persze hogy most ment el Zara is munkát keresni. Én és Lucy szaladtunk utána.
-Lolaaa...Lolaaa...Nyisd kii..Nyisd már ki!! -dörömböltünk az ajtón.-
-Na jutottatok valamire? -jött fel James.-
-Igen James már bent voltunk csak nem volt kedvünk megvigasztalni ezért kijöttünk. -magyaráztam neki egy fejbe kólintás kíséretével.-
-Jól van,na! -vágott boci szemet.- Amúgy meg: Áúú.. -kapott fájó testrészéhez.-
-Bocsiii.. -nyomtam egy puszit arcára.-
-Várjunk Ti..Most? Jártok? -nézett óriás szemekkel Lucy.-
-Hát ömm...Igeen! Ma este akartuk bejelenteni. -mosolyodott el Kedvesem.-
-Remek akkor csak Én nem vagyok kapcsiban. -emelte égnek a tekintetét majd újra verni kezdte az ajtót.-
-Hol van Zara vagy Jenna? -hallottunk egy nagyon halk rekedtes hangot a készülék mögül.-
-Jenna lent van. Zara meg munkát keres a városban. -szóltunk vissza megkönnyebbültem.-
-Ide hívnátok Jennát? -hallottunk megint egy kis hangocskát.-
-Jennaa..Jenna..Jenn! -rohantam lefele a lépcsőn.- Ohh..Szia Carlos! -köszöntem mire Ő intésre emelte kezét.-
-Mi van Dia? -állt elém Jenn.-
-Lola...megszólalt. Kiszólt a szobájából. És téged akar látni. -mondtam két nagy levegő vétele közben.-
-Mi van Lolával? -lépett elő aggodalmas tekintettel Carlitos.-
-Elment találkozni a haverjával és már vagy két órája haza ért de nem jön ki a szobájából. -magyaráztam.-

*Carlos szemszöge*

-Gyerekek!  Jenna már egy órája bement és nem jött ki. Mi zajlik ott bent? -járkáltam fel-alá a nappaliban.-
-Nem tudjuk Carlos. Nyugi. -próbáltak nyugtatni, mikor végre megjelent Jenna.-
-Úristen mi van? Jól van? Mi baja? -ugráltam körbe.-
-Állj már le Carlos!!!
-Oké. Akkor felmegyek hozzá. -tűntem el a lépcsőn.- Lola? -néztem be az ajtóján.-
-Igen Carlos?
-Elmehetnénk egy kicsit sétálni? Beszélni akarok veled.
-Persze csak átöltözöm.
-Oké. Lent várlak.
Így is volt. Átöltözött és indultunk is. Már egy jó pár órája sétáltunk. Mikor eleredt az eső ezért haza indultunk. A ház előtt viszont.
-Carlos engedj. Zuhog az eső. És fázok.
-Nem! Valamit elszeretnék mondani!
-Elmondhatod bent is.
-Nem. Gondolkoztam és erre jutottam. -gyengéden megfogtam a derekát és megcsókoltam, amit Ő viszonzott. -Még mindig fázol? -kérdeztem egy vigyorral az arcomon.-
-Már nem! -kuncogott.-
Bementünk a lakásba és elkiáltottam magam:
-Emberek. Szakítottam délelőtt Lexával. -mindenkinek tágra nyílik a szeme.- És Ő az új barátnőm. -húztam elő hátam mögül Lolát, mire mindenki tapsolni kezdett.-